In:
Journal of Applied Ecology, Wiley, Vol. 59, No. 1 ( 2022-01), p. 89-102
Abstract:
A belvízelvezető és lecsapoló csatornák a kultúrtájak elterjedt elemei. A vizes élőhelyek kiszárításával a csatornák jelentősen hozzájárultak a biodiverzitás csökkenéséhez, de az utóbbi időben felfigyeltek a természetvédelmi jelentőségükre is, mivel intenzív mezőgazdasági területeken belül menedékhelyekként szolgálhatnak az őshonos élővilág számára. Nem ismert azonban a csatornák természetvédelmi szerepe olyan komplex tájak esetén, ahol a mezőgazdasági területek kiszárított, de továbbra is természetközelinek tekinthető élőhelyekkel mozaikolnak. E tájakban a csatornák és azok élővilágának jobb megismerése segíthet a kedvezőbb természetvédelmi célú tájhasználat, élőhely‐rekonstrukciós beavatkozások és vízgazdálkodási irányelvek kidolgozásában. Növények, nappali lepkék, poloskák, pókok és madarak egyidejű vizsgálatával (1) értékeltük a Duna‐Tisza közi belvízelvezető és lecsapoló csatornák jelenlegi természetvédelmi jelentőségét, (2) teszteltük a csatornák táji és lokális léptékű paramétereinek szerepét annak érdekében, hogy rangsorolni tudjuk őket biodiverzitás‐fenntartó potenciáljuk alapján, és végül (3) olyan kezelési irányelvek megfogalmazását tűztük ki célul, melyek minden érdekcsoport számára a legkedvezőbbek lehetnek. Eredményeink szerint a csatornák és part menti sávjuk nagyobb fajsűrűséggel rendelkezik a vizsgált taxonok többsége esetén, mint a természetközeli, többnyire gyepes élőhelyek. Ennek oka feltehetően a csatornák jelentős élőhelyi mikroheterogenitásában és az éves rendszerességű kezelések hiányában keresendő. A természetközeli élőhelyeken keresztül húzódó csatornák különösen magas őshonos fajsűrűséggel bírnak, de ezeknek a fajoknak a többségét megtaláltuk az agrár élőhelyek csatornáiban is. Az agrár élőhelyek csatornái terjedési folyosóként is funkcionálnak az inváziós növényfajok számára, mely kedvezőtlenül érintheti az őshonos fajkészletet. A csatornák mérete alig befolyásolja a fajsűrűséget, de az élőhelyi stressz hatását jelentősnek találtuk. Minél nagyobb a stressz mértéke (szikes jelleg vagy durvaszemcsés homoki szubsztrátum), annál nagyobb a csatornák hozzáadott értéke a táji léptékű biodiverzitáshoz. Gyakorlati alkalmazások . Vizsgálatunk során igazoltuk, hogy a Duna‐Tisza közi belvízelvezető és lecsapoló csatornák jelentős biodiverzitással rendelkeznek, így természetvédelmi szempontból fontos másodlagos élőhelyeknek tekinthetők még a természetközeli élőhelyekkel rendelkező tájakon belül is. Szárító hatásuk miatt a csatornákat a természetvédelem gyakran ellenségként kezeli, de szakaszos, illetve reverzibilis elzárásokkal, az inváziós fajok visszaszorításával és egyéb specifikus beavatkozásokkal a természetvédelem “szövetségeseivé” válhatnak anélkül, hogy veszélyeztetnénk a vízügyi és mezőgazdasági érdekeket.
Type of Medium:
Online Resource
ISSN:
0021-8901
,
1365-2664
DOI:
10.1111/1365-2664.14030
Language:
English
Publisher:
Wiley
Publication Date:
2022
detail.hit.zdb_id:
2020408-5
detail.hit.zdb_id:
410405-5
SSG:
12
Bookmarklink